10 fárasztó kérdés a várandósság alatt
A pocakod gömbölyödésével özönleni kezdenek a fárasztóbbnál fárasztóbb kérdések. És hála ennek a kis cuki hormonháborúnak amit átélsz, még mélyebben érintenek meg ezek a szuper kis beszólások. Oooo, és ez bizony így is marad. Onnantól ugyanis, hogy megneszelik a pocaklakót már nem lesz megállás. Se a várandósság, se a szülés, pláne nem a gyereknevelés nem magánügy. Közügy. Úgyhogy vértezd fel magad.
A lista szerkesztés alatt, várom a jobbnál jobb kérdéseket, mondatokat tőletek is.
- Becsúszott?
Lévén mi nem voltunk házasok, milliószor hallottuk ezt a mondatot. Jajj, de nem ám közeli barátoktól. Neem, a lehető legérdektelenebb kolléga, ezer éve nem látott rokon kérdezett rá ilyen bájosan. Mi közük? Nem, nem csúszott be, de ha úgy lenne? Finoman szólva sem érzik mennyi az a két lépés. Egyébként erre lett egy jó mondatunk: "Be! És olyan jó volt, hogy ki se vettük." - Mi meg vettünk lakást a belvárosban!
Na mondjuk azért itt elakadt bennem a szó. Gondolkodtam, hogy megjegyzem, hogy az jó, mert az biztos kevésbé lesz büdös kaja után.... de aztán csak gratuláltam. - Nem félsz a szüléstől?
Szerinted!? A bogaraktól is félek, pedig egy ideje tudom, hogy nem esznek meg reggelire. Hát hogy a viharba ne félnél a szüléstől. Egyébként mentségükre szóljon, hogy ezt nem a gyerekes anyukák szokták kérdezni.... - Nem fáj ám annyira!
Jajj, ez nagyon cuki, ez a fenti ellentéte. Főleg, hogy ezt több alkalommal hallottam pasitól. Aha, édes vagy, nem fog fájni. Hogy csak a Jóbarátok Carolját idézzem: "Nem Neked kell egy csirkét kitolnod az orrodon". Hát ja. És akkor még nem beszéltünk a férfi nátháról. - És lesz tesó?
Ez komoly....? - Dagad már a lábad?
Hát ettől kész voltam... Ezt komolyan mondom úton útfélen mindenki megkérdezte. Értem én, nyáron szültem, adja magát, hogy a lábam a 400-szorosára nő, de nem lehetne valami mást kérdezni? Például, hogy kérek-e egy fagyit? Igen, kérek. - Uuuuu, és nem lesz második neve is? Tudod, hátha nem szereti majd ezt.
Mi egy elég ritka nevet választottunk, és már kezdtem megszokni, hogy az emberek meredten bámulnak a név hallatán. Hovatovább a bájosan érdeklődő boltos néni, amikor meghallotta a fiam nevét, többet nem állt szóba velem - komolyan! Na de ez a kérdés... - Mennyit híztál?
Rövid válasz: És Neked mekkora..? - Megfoghatom?
Persze, 10 éve nem találkoztunk, de légyszi taperold a hasam... Na jó, de ő legalább megkérdezte. - Most pihenj, később már úgy sem fogsz tudni.
Miért? Ki lehet pihenni magunkat előre?
Szóval kicsit néha lehetne gondolkodni, mielőtt kérdezünk. Nem érdemes hergelni a kismamát. Tényleg nem :D